Elhunyt Henri Leroy úr

Tisztelt Rendtársak!

Fájdalommal tudatom, hogy a francia nemzeti egyesület elnöki tisztjét 1993 és 2004 között betöltő, az egyesület életében és a külföldi szekciók megszervezésében emblematikus szerepet játszó Henri Leroy úr itt hagyott minket.

 

Őszinte részvéttel,

Boros István

elnök

Újévi köszöntő

Kedves Rendtársak!

Boldog új évet kívánok Önöknek! Az új évben olyan fontos feladatok állnak előttünk, mint az Egyesület kitűzött céljainak érdekében kifejtett tevékenységének bővítése, a működés adminisztratív kereteinek véglegesítése, pénzügyi helyzetünk megszilárdítása, és első helyen az Egyesület taglétszámának további növelése.

Ez utóbbit csak úgy érhetjük el, ha tagjainknak nemcsak vonzó programokat kínálunk, hanem a francia-magyar kapcsolatokban aktívan szereplő, azokat erejéhez mérten alakító szervezet munkájában való részvételi lehetőséget.

 

Bízom abban, hogy célunkat közösen el tudjuk érni.

 

Boros István

elnök

Egyesületünk előzetes programterve 2018. évre

Az egyeztetések az időpontok és az előadók ügyében még folynak, ezért a végleges programot csak a későbbiekben tudjuk megadni. Kérjük a programok címét tekintsék „munkacímnek” (zárójelben azoknak a vezetőségi tagoknak a nevét adjuk meg, akik a program szervezésében részt vesznek).

Az egyesület vezetősége 2018-ra az alábbi programok szervezését kezdte meg:

 

  • Koncz Zsuzsa előadása a francia sanzonok magyarországi fogadtatásáról (2018. február – Fáber András)
  • Közgyűlés – (2018. március – Boros István)
  • A XX. század legnagyobb magyar szépírói is, mint sok elődjük, Párizst mindig mércének tekintették munkásságuk során. Hogy van ezzel a kortárs magyar irodalom? Előadó: A. Szabó Magdával (2018. április – Fáber András)
  • Európa jövője – az új európai költségvetés. (2018. június – dr. Balázs Péter)
  • Egyenlőtlenségek a világban – filozófia és gazdaság – Eszmecsere a világ ma talán legmeghatározóbb vitakérdéséről (2018. szeptember – Boros István)
  • Két rendezvénnyel (egy-egy művészeti előadás és egy hadtörténeti előadás kertében) emlékezünk meg az I. világháború végének 100. évfordulójáról. A „Grande Guerre” és a Habsburg Monarchia vége a Franciaország és Magyarország történelmében kitörölhetetlen nyomott hagyott. (2018. november – Felkai Anna, dr. Lomniczi Zoltán, Fáber András)
  • Francia részvétel a magyar gyógyszeriparban (2018. december – Boros István)

 

Találkozóink pontos címét, időpontját, az előadók nevét és a helyszínt e-mailben közöljük.

 

  1. december 10

Boros István

2017. december 6-i rendezvényünk a Francia Intézetben

Egyesületünk ez évi utolsó rendezvényének 2017. december 6-án, a Francia Intézet (Budapest, I. Fő utca 17.) ad otthont.

A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója, a párizsi Magyar Intézet korábbi művészeti igazgatóhelyettese és Makláry Kálmán galériatulajdonos (Kálmán Makláry Fine Arts) beszélgetnek „Értékteremtők: magyar művészek Párizsban a XX. sz. második felében” címmel.

Az eszmecsere témája a Párizsban alkotott és világhírt szerzett magyar festőművészek élete, művészete, a világ műkereskedelmében betöltött szerepük, hazai fogadtatásuk.

A beszélgetés után Jean-Claude Fedou rendtársunk jóvoltából a Jardin de Paris étterem vendégei vagyunk egy év végi koccintásra.

Mint mindig, most is szívesen látjuk barátait és vendégeit is. Kérjük, hogy részvételi szándékát mihamarabb jelezze vissza az info@francia-kituntetettek.hu címre, mivel a terem befogadó kapacitása korlátozott.

Francia rendtársaink és francia nyelvű vendégeink részére a tolmácsolást igyekszünk biztosítani.

Kérjük figyeljék elektronikus levelezésüket is, hiszen a meghívókat lehetőség szerint e-mailben fogjuk küldeni.

2017. november 9.

Szűcs Anita, a Corvinus Egyetem docensének előadása 2017. szeptember 27-i rendezvényünkön

Francia-magyar kapcsolatok Európában

A francia-magyar kapcsolatokról szólva nem tudom másra helyezni az előadás súlypontját, mint Emmanuel Macron, a Francia Köztársaság elnöke tegnapi, 2017. szeptember 26-án a francia kultúra fellegvárában, a Sorbonne Egyetemen az Európai Unió jövőjéről tartott beszédére. A felvázolt „útiterv” a következő időszakban nem csak az integrációról folytatott viták medrét, de a magyar-francia kapcsolatok kereteit is kijelöli.

A régi „diplomataképző”, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatójaként kiemelten fontosnak tartom, hogy a jövendő diplomaták, és a külkapcsolatokkal foglalkozó hallgatóink, tudatában legyenek a francia céloknak és erőforrásoknak, ismerjék azokat az elemeket, amelyek a magyar diplomácia számára is keretet adó európai uniós színpadot formálják.

Franciaország nem csak kulturális kisugárzásával van jelen a térségben, de a középkor óta alakítója annak az európai hatalmi egyensúlyi rendszernek, amelybe Magyarország közép-európai hatalomként bekapcsolódott. A 20. század világháborúi átalakították ugyan a közép-európai földrajzi és politikai térképet, Franciaország és Magyarország számára az európai keret a hidegháború után – bár eltérő okokból, de – egyaránt felértékelődött.

Macron elnök úr tegnap megkezdte a hidegháború utáni francia Európa-politika restaurálását. Történelmi kezdeményezés élére állt, amely nem csak a mélyülésről szóló vitát, de magát a mélyülést is megindítja. Meggyőződésem, hogy ebben az Európa-képben Magyarországnak helye van. Magyarország az Európai Unió tagállamaként számos ponton érdekelt az európai integráció továbbvitelében, és számos ponton Franciaországgal közös érdekeket képvisel.

A Macron beszéd több, mint az újabb nagyállami kezdeményezések egyike. François Mitterrand óta nem volt ilyen lendületben a francia diplomácia. Emmanuel Macron visszatért a francia államérdekek európai színpardon történő multiplikációjához. A hidegháború vége, pontosabban a Gazdasági és Monetáris Unió kezdeményezése óta nem volt arra példa, hogy olyan nemzetközi környezetben, amelyben megvan a politikai akarat az integráció nagyarányú átalakítására, a francia diplomácia tette volna meg az első lépést a sakktáblán.

A francia külpolitika számára a közös kül- és biztonságpolitika területe Ronald Reagan 1983-as „csillagháborús” kezdeményezése óta az Unió politikai mélyítésének fő útvonala. Az Európai Unió francia-német tengelyében a kezdeményezéseket ezen a területen hagyományosan a franciák dominálják, erősítve ezzel a közösség francia nemzeti érdekek mentén alakuló arculatát. Macron elnök ezt az irányvonalat erősítette meg beszédében. A védelem és a biztonság területét két részre osztotta. Magyarország mindkét részben érdekelt.

A Sorbonne-i beszédben az elnök a biztonság külső dimenziójához nem adott váratlan, vadonatúj elemeket. 2020-ra a jövendő európai „expedíciós és intervenciós erők” és a működtetésükhöz szükséges közös költségvetést és közös doktrínát irányozta elő. Javaslata a védelempolitikát illetően nem elszigetelt, az EU Globális Stratégiájának hónapok óta tárgyalás alatt álló elemeit karolta fel, adott nekik politikai támogatást. Még 2016 júniusában a tagállamok az európai uniós csúcson döntöttek úgy, hogy elindítják a megerősített együttműködést. Az 2016 novemberében kidolgozott európai védelmi és cselekvési tervbe illeszkedően Macron az európai közös védelmi kutatások és fejlesztések terén tett javaslata politikai elkötelezettséget mutat a júniusban körvonalazott „inkluzív és nagyívű állandó strukturált együttműködés” megvalósítására. A cselekvési terv előirányozta, hogy az államok összeállítják a követelmények és kötelezettségvállalások közös jegyzékét konkrét képességfejlesztési projektekkel. M. Macron beszédében megerősítette a már régóta terítéken lévő napirendi pontot, a közös hadsereg koherenciája, a közös stratégiai kultúra érdekében javasolta befogadni a nemzeti hadseregekbe más európai partnerországok szakembereit a tervezés, az operatív egységek és a hírszerzés területén.

Magyarország – bár kapacitásai alapján mérsékelten tud bekapcsolódni a közös kül- és védelempolitikát döntően alakító államok sorába – mindig is aktívan támogatta a védelmi együttműködést. Budapest számára saját biztonságát nem csak a NATO, hanem az európai közösség is biztosítja. Ezen a területen hazánk hagyományosan mélyítés-párti, többek között a V4 csoporton belül az egyik formális együttműködést alkotó harccsoport-koncepció részeként aktívan részt vesz.

A külső biztonság elemei között visszatérő jelleggel ott találjuk a külső határok megerősítését. Az európai határrendészet, a nemzeti határvédelmi egységek európai rendőri határvédelemmel való megtámogatása a francia biztonságpolitika előterében van. Magyarország a migrációs balkáni útvonal tranzitállamaként a kérdést prioritásként kezeli. Ezen a területen – a Frontex megerősítése, a külső határvédelem hatékonyabbá tétele – a két állam érdekei azonosak. Macron elnök egyéb javaslata, pl. a klímaváltozásból eredő természeti katasztrófák elhárítására felállítandó európai polgár védelmi erőkhöz Magyarország katasztrófavédelmi egységei is csatlakozhatnak, ahogy az európai szinten már létező polgári védelmi együttműködésben is részt veszünk.

A Sorbonne-on elhangzott beszédben a belső biztonság a hidegháború utáni megváltozott biztonsági kihívások tükrében értelmezi az Unió, és benne a tagállamok biztonságát. A terrorizmus elleni harc és a kibervédelem kapnak benne kiemelt szerepet. A terroristák internetes kommunikációjának ellenőrzése, a terrorizmus finanszírozásának megakadályozása meghaladja a tagállamok egyéni kapacitásait, még az olyan kiváló hírszerzéssel és titkosszolgálattal rendelkező államokét is, mint Franciaország. Magyarország a terrortámadások ellen szövetségi rendszerek, információforrások nélkül védtelen. A terrorizmus elleni küzdelem a közös oktatással – egy európai titkosszolgálati akadémia felállításával – és a terrorizmus és szervezett bűnözés ellen fellépő európai ügyészi hivatal felállításával egészülne ki. Mindkét javaslat a terrorizmus elleni egyetlen hatékony fellépés, a hírszerzés koherenciáját, a nemzeti hírszerzések közötti együttműködést harmonizálná. Ezen a területen az európai együttműködés nem ellentmondás mentes, ám hazánk 2001 óta támogatta a terrorizmus elleni harcot, mint nemzetközi, mind európai keretek között.

A belső biztonság kérdése a terrortámadások jellege miatt kiegészül a társadalmi integráció kérdésével. Csak a jól integrált társadalmak tudják marginalizálni a radikalizmus térnyerését. A társadalmi integráció elősegítésére közösségi forrásokat kell létrehozni. Ezen a területen Magyarországnak nincsenek mélyreható tapasztalatai.

A bevándorláspolitikában az Európai Unió aktívabb szerepet kell játsszon a tagállami szabályozás támogatásában. Egyrészt stabilizálni kell a kibocsátó térségeket, hatékonnyá kell tenni az Afrikának és a mediterrán térségnek jutatott fejlesztési segélyeket, másrészt hatékonyabbá kell tenni a menekültkérelmek elbírálását, hogy a terület idegenrendészeti szabályai érvényesülhessenek. Közös európai menekültügyi hivatalt kell felállítani amely meggyorsítja a kérelmek tagállami elbírálását, azokat, akik jogosultak a menekült státuszra elhelyezni, akik nem, azokat visszafordítani. A menekültkérelmek gyors és szakszerű elbírálásában, a repatriálási folyamat felgyorsításában és a befogadott menekültek emberséges ellátásában Magyarország is érdekelt.

Macron elnök Sorbonne-i beszédének sarokpontja nem a hagyományos francia Európa-politikai prioritások közé tartozó biztonságpolitika volt. Mind Európa, mind Franciaország stabilitása szempontjából kiemelt jelentősége van a gazdasági teljesítménynek.

Az európai szuverén adósságválság visszaterelte a politikai döntéshozatal figyelmét az 1990-es évek eleje óta félkész gazdasági és monetáris együttműködésre. A közös valuta, a közös monetáris politika tagállami hatáskörből átkerült az Unióhoz, de nem épültek ki azok a közösségi felügyeleti rendszerek, amelyek hatékony anticiklikus politikákat alkalmazva fel tudtak volna lépni a válságok ellen. A kialakuló szuverén adósságválság társadalmi és politikai ára óriási volt egész Európában. A szétnyíló társadalmi olló megerősítette a szélsőséges pártokat, amelyek Európa-ellenes retorikájukkal megkötötték a jobb- és baloldali mérsékelt erők kezét. Ez a folyamat mind Magyarországot, mind Franciaországot sújtotta. A gazdaság hatékony stabilizálása az alapfeltétele a mérsékelt politika visszatérésének Európába. Macron elnök beszéde az európai gazdaság és a populizmus térnyerését is érintette.

A beszéd legizgalmasabb pontja a francia államérdek multiplikálása volt a gazdasági porondra a válságokat kezelni képes gazdasági kormányzás megteremtésén keresztül. Az eurózónán belüli megerősített együttműködés alapja az új költségvetés megteremtése lesz, amiről már régóta éles vita folyik a tagállamok között. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a válság óta nem a politikai akarat, hanem a projekt végrehajtásának mikéntje osztja meg a szereplőket. Franciaország számára saját gazdasági növekedésének beindítása, a gazdaság szerkezetváltása a tét. François Hollande elnöksége alatt véget ért a kizárólag saját forrásokra alapozott növekedési stimuláció, és 2014-ban, Emmanuel Macron gazdasági minisztersége alatt megindult a német államháztartási fegyelmet elfogadó, a piac szereplőit stimuláló liberalizációs gazdaságpolitika. Az európai forrásokra támaszkodás nem új keletű, már az Egységes Európai Okmánnyal meginduló belső piac is európai segítő kezet nyújtott az exportorientált növekedésben megrekedt Nyugat-Európának.

A Sorbonne-i beszédben az elnök olyan Európát vázolt fel, amely új költségvetéssel rendelkezik. Az új európai forrásokról a tagállamok által meghatározott intézményesült politikai akarat (közös parlament és közös pénzügyminiszter) dönt majd, a Macron beszéd alapján a francia javaslat a válságkezelést, a munkanélküliség csökkentését és a beruházás ösztönzést támogatja. Az európai gazdasági kormányzásról szóló korábbi vitából kitűnik, hogy a franciák nem olyan költségvetést látnának szívesen, amely a tagállami hozzájárulásokból tevődik össze. Egyrészt ilyen már van, másrészt annak a költségvetésnek, amely közösségi szintű sokkterápiák alkalmazására (válságkezelés) lenne képes, nagyobb összeg fölött kell diszponálnia. A költségvetés vagy a franciák által régóta szorgalmazott tranzakciós adón nyugodna, vagy – és Párizs bizonyos feltételek mellett nyitott erre a lehetőségre – a külső finanszírozás lehetőségének megteremtését tehetné lehetővé. A mélyülésről folytatott vitának ez a legérzékenyebb pontja. Azok az eszközök, intézmények (makro-, mikroprudenciális hatóságok, Európai Stabilitási Mechanizmus), mechanizmusok (túlzott deficit eljárás, bírósági büntetések, automatikus szankciók) és szabályok (Fiskális Paktum, Hatos Csomag, Kettős Paktum), amelyeken az új mechanizmus alapulna a görög válságkezelés kapcsán már egymástól elkülönülten ugyan, de felálltak. A megújult eurózóna alapját mind a francia, mind a német elképzelések alapján a többé-kevésbé meglévő tagállami konvergencia és a fegyelmezett államháztartások adnák. M. Macron eddigi elnöksége azt mutatja, hogy ezt az alapvetően német feltételt a franciák elfogadták.

A részelemek, az államháztartási fegyelmet kiegészítő válságkezelési mechanizmusok, szabályok és intézmények részben életre keltek, de hiányzik az azt egységessé tevő, a Maastrichtban a Stabilitási Paktummal megkezdett utat a gazdasági kormányzás felé továbbvivő politikai konstrukció. Macron elnök beszédével ez a pillanat érkezett el. Az útitervről szóló beszéd fogadtatása mind német, mind a Bizottság részéről pozitív volt. A részletek megtárgyalásában a német választások után heves vitákra lehet számítani. A politikai akarat azonban az előrelépésre német részről is fennáll.

Magyarországnak annak ellenére, hogy nem eurózóna tag, elemi érdeke, hogy a formálódó együttműködés kialakításában részt vegyen. A magyar kormány a csatlakozási tárgyalásokon magára nézve kötelezőnek ismerte el az euró bevezetését. Nyitott és érzékeny kérdés a belépés ideje és mikéntje. A kivárás mindaddig racionális magatartás, míg a csatlakozásból eredő veszteségek nagyobbak a nyereségnél. Jelen pillanatban a magyar gazdaság teljesíti a konvergencia programban meghatározott feltételeket – a költségvetési hiány 2016-ban 1,8% volt, az államadósság ugyan nagy, a GDP 74%-a, de csökkenő tendenciát mutat. Az ERM II.-be nem léptünk be, ám az utóbbi években a magyar nemzeti valuta és az euró árfolyama együtt mozgott. A magyar jegybank által meghatározott eurózóna tagsági feltételek a magyar politika aggályait fogalmazzák meg. A tét azonban nem kevés. Magyarország számára az eurózóna tagság költség-haszon elemzése több területen megmutatja, hogy a monetáris politikai önállóság feladásáért mit nyerhetünk cserébe.

  1. A válság és annak gazdasági, politikai és társadalmi hatásai egyrészt megmutatták, hogy az eurózóna együttműködésből való kimaradásnak milyen alternatív költsége lehet. A szuverén adósságválság súlyosan érintette Magyarországot, a 2-3%-os növekedést -2%-ra vetette vissza. A rugalmas monetáris rezsim stabilizálta ugyan az országot, kérdés azonban, hogy fenntartható növekedési pályára rakta-e. A világgazdaság ciklikus természetű, időről-időre válságokat produkál. A magyar döntéshozatalnak mérlegelnie kell, hogy előttünk álló válságokban mekkora lesz az önálló magyar monetáris politika haszna, ha az Európába integrálódott magyar gazdaság ciklusait a partnerországok makrofolyamatai alakítják, illetve azok anticiklikus politikájára semmilyen ráhatásunk nincs. Magyarország érdeke, hogy alakítani tudja az euróövezet intézményi reformjait, hiszen ezek befolyásolják az övezeten kívüli gazdaságpolitikai mozgásterét is. Az euró eddig a fejlett mag-országok sajátosságait vette figyelembe. Csak a mostani reformfolyamatba való bekapcsolódás ad lehetőséget arra, hogy érdekeinket érvényesíteni tudjuk. Az utólagos alkalmazkodás a veszteségeket növeli.
  2. A magyar gazdaság integráltsága az európai gazdasági közösségbe 80% körül van. Szoros és intenzív kereskedelmi és tőkekapcsolatok jellemzik, erős a német és más európai termékláncokba való integráltságunk. A kölcsönös függés magyar részről sebezhetőbb. A magyar gazdaság szerkezetében az alkatrész és szolgáltatási beszállításoknak jelentős szerepük van. Az integrált gazdasági folyamatok, a transznacionalizált magyar vállalati szektor számára már most az euró és nem a forint a versenyképesség alapja. A magyar versenyképességi előnyök alakítására a kimaradással nem lesz hatásunk.
  3. A magyar gazdaság beruházásainak jelentős részét az Európai Uniós kohéziós és regionális alapok biztosítják, gazdasági növekedésünk az Európai Uniós alapokra alapozott. A magyar felzárkózás kétségkívül rendkívül ellentmondásos, a magyar életszínvonal, egy főre jutó jövedelem elmarad a nyugati államok fejlettségi színvonalától. Ha az Európai Uniónak a régi mellett – horribile dictu helyett – új költségvetése lesz, hogyan lehet a magyar kormány hatással az ebből származó transzferek irányára, ha nem tagja az intézményes döntéshozatalnak? Az Európai Unió a 7. cikk aktiválásával felfüggesztheti a jelenlegi költségvetésből származó támogatást, illetve az új tervek szerint politikai feltételei lehetnek a támogatások lehívásának. A többéves pénzügyi kerethez való hozzáférésünk szűkülése – annak puszta lehetősége is – ösztönzést kell jelentsen a magyar kormánynak, hogy az új költségvetéshez, annak elosztásához hozzáférjen.

A belépés költségei mellett a kimaradás költsége óriási lehet. Magyarország kezdeményező készsége a gazdasági összefonódások révén a növekedés motorját jelentő integrált szektor terén szűkülhet. Az új gazdasági kormányzás alakításába való bekapcsolódásban érdekeltek vagyunk. Az Európai Bizottság kilátásba helyezte, hogy az eurózóna csatlakozást könnyítő csomagot állít össze. A csomag tartalma befolyásolhatja a magyar politika nyitottságát az övezetbe való belépésre.

A gazdasági kormányzás, a válságkezelési mechanizmusok mellett az útiterv több ponton hitet tesz Európa integráltságának további erősítése mellett. A vállalti szektor adóharmonizációja, a vállalati szabályozás harmonizálására fókuszáló új, francia-német együttműködési szerződés az európai értékláncok szerepét erősíti, versenyképességét növeli a világpiacon. Magyarország beszállítóként elsősorban a német termékek versenyképességének erősödésében érdekelt.

A Macron-tervben hangsúlyos pont az európai innováció kérdése. A világgazdasági húzóágazatok, a gazdasági vezető szerep alapja az innováció. Ha Európa vezető szerepet kíván vinni ezen a területen, akkor az innovációs kapacitásoknak felértékelt szerepe van. Franciaország de Gaulle óta kiemelten kezeli az innováció kérdését. Európai szintre Mitterrand alatt vitte a keretprogramok, az integrált áramkörök kutatását ösztönző Euréka és Esprit programokkal. Macron számára ugyanilyen szerepet tölt be a digitális technológia megzabolázása és az európai növekedés szolgálatába állítása. Az európai innovációs ügynökség felállítása, amely a mesterséges intelligencia kutatás és fejlesztés ösztönzését támogatná az európai versenyképességet erősítené. A francia és a német gazdaság erősségei, a repülőgép és az autógyártás a digitalizáció útján fejlődik, így a két állam rákényszerült a gyors technológiai alkalmazkodásra.

Magyarország egyrészt, mint a német vállaltok beszállítója érdekelt kell legyen a vállalti szintű szabályozás, a digitális technológia alkalmazásának alakításában. A digitalizáció felé egyre erősebben elmozduló autógyártás közvetlenül érintheti a térség német nagyberuházásait. Másrészt Magyarország internet lefedettsége az egyik legmagasabb a régióban, majdnem teljes. A digitális technológia alkalmazását, annak megkönnyítését a magyar kormány támogatja. A Brexit kapcsán az egyik jól megfogalmazott aggodalmunk, hogy mi lesz Nagy-Britannia kilépése után a tudományos-technikai programokkal. A 2020-szal induló, új többéves pénzügyi keretben örömmel betöltenénk a megüresedő helyeket.

Macron elnök a régi költségvetést is megemlítette. Jelzésértékű, hogy nem ez a téma állt a beszéd középpontjában. 2021-től indul az új többéves pénzügyi keret, az idén azonban már megkezdődnek az erről folytatott egyeztetések. A Sorbonne-on elhangzott beszéd ebben a vonatkozásban sokat nem árult el, jelezve, hogy a prioritást az új gazdasági reformok jelentik. Vonatkozó eleme a közös agrárpolitika (KAP) rugalmasabbá tételéről és az élelmiszerbiztonságról szólt. Az élelmiszerbiztonság szavatolása érdekében független, tudományos intézményt állítana fel az áruminőség ellenőrzésére

Magyarország mindkét területen érdekelt. A 2004-2013 között többéves pénzügyi keretnek csak korlátozott haszonélvezői voltunk, a 2013-2020 lett az első időszak, amikor teljes hozzáférésünk van. Az ebből származó támogatásokat a magyar politika nem kívánja csökkenteni, az új költségvetés miatt a „régi” esetleges csökkenéséből adódó programcsökkenést el akarja kerülni.

A Macron-féle útiterv francia gazdasági hagyományokon nyugvó, protekcionista Európát teremtene. Párizs szerint az összefonódó, erősödő európai gazdaságokat harmadik szereplők ellen a politikai elitnek aktívan védenie kell. Az európai vállalatok versenyképességét nem a piaci mechanizmusokra, hanem az Unió aktív szerepvállalására, a külső szereplőktől való védelemre kell alapozni. Az Európában működő amerikai vállalatokat nem a teremtett profit, hanem a hozzáadott érték alapján kell megadóztatni. Új, európai kereskedelmi ügyészség biztosítaná, hogy a versenytársak valóban betartják az Európai Uniós szabályokat. A magyar nagyvállalatok elsősorban a közép-kelet-európai piacon működnek, így ezen a területen a harmadik országokkal folytatott kereskedelmünk lehet érintett.

A francia külpolitika 2005 után erőteljesen „kizöldült”, környezetbarát lett, összefüggésben azzal a folyamattal, ahogy a francia állam nettó áramexportőrré vált. Az Európai Unió számára íródott útiterv a párizsi klímaegyezmény eredményeit viszi tovább Európai Uniós szinten. A szén-dioxid kibocsátás csökkentése, a karbonadó bevezetése nem csak a környezetbarátabb, élhetőbb és fenntarthatóbb környezet megteremtését segíti, de összekapcsolódik azokkal a közösségi ipari nagyprojektekkel, amelyek segítenek az európai gazdaság aktivizálásában.

A magyar kormány az utóbbi időszakban háttérbe szorította a megújuló energiaforrásokat és az atomenergia irányába köteleződött el. A magyar energiaellátás egy részét gázturbinákból fedezik, így a szén-adóra nyitottak vagyunk, ellenérdekeltségünk nincs.

A Macron beszéd harmadik nagy eleme a biztonságpolitika és a gazdaság után a populizmus elleni harc, az európai eszme erősítése volt. A válság utáni Európában teret nyerő szélsőséges pártok többnyire euroszkepticizmusukkal beszűkítik az európai integrációs folyamatot, azt a projektet, amit Alain Millward kifejezően csak a „nemzetállam megmentésének” nevezett. Az európai integráció nem baráti érzelmekre és zavaros ideológiákra épülve jött létre. Erős gazdasági és politikai érdekekre épült, amelyek azt célozták, hogy a második világháború után leértékelődött európai államok hogyan tudnak visszatérni a világgazdaság és a világpolitika porondjára. A projekt ebből a szempontból az alapító államok számára sikeresnek bizonyult.

A populizmus nem csak az európai mélyítést, hanem a középpárti politikusok mozgásterét is szűkíti. A populizmus elleni harc európai szintre helyezése a Macron beszéd egyik legeredetibb része. Az Európáról szóló vita növeli az intézmények legitimitását, az európai projekt politikai támogatottságát. Érvek és ellenérvek ütköztetése segíti a megértést, a félelmek megfogalmazása lehetővé teszi, hogy a valós és a vélt veszélyeket a társadalom beazonosítsa. A társadalmi vita mellett az oktatás az európai politikai gondolkodásban az „elmékért folytatott csata” megvívásának a terepe. Az útiterv javaslata alapján minden fiatal hat hónapot tölthet el egy másik európai államban, szakmai gyakorlaton vagy ösztöndíjas hallgatóként. A közös intézmények létrehozása a meglévő intézmények bevonásával szintén az eszme és projektek megértését, a megértésen keresztül az elfogadást segítik.

Az európai integráció mélyítésében hagyományosan kiemelt szerepet vivő intézményi reformok ebben a beszédben marginalizált helyet foglaltak el. Az Európai Parlament és a Bizottság reformja és áramvonalasabbá tétele, a többsebességes Európába Nagy-Britannia visszatérésének lehetősége nem a jövőről folytatott vita kerete többé. A gazdasági és a politikai projekt visszafoglalták hagyományos helyüket az európai párbeszédben.

Emmanuel Macron, a Francia Köztársaság elnőke megtette az első lépést. Európa elindult a mélyülés útján. Magyarország ennek az Európának része kell legyen nem csak értékei, hanem az érdekei alapján is.